Az egyik vendégem múltkor egy menő motoros bőrkabátban jött be

Hajvágás

Imádok fodrászként dolgozni. Nagyon izgalmas és változatos szakma, mert az alkotás öröme járja át. Nemcsak azért érdekes, mert minden nap újat alkothatok és mosolyt csalhatok a munkámmal a vendégeim arcára, hanem azért is, mert mindig új, érdekes embereket ismerhetek meg közben.

Sok fodrász, ha nem ismeri az adott vendéget, akkor nem nagyon beszélget, hanem szinte az egész folyamat során csendben marad. Biztos sokaknak beválik ez a módszer, én viszont a csevegés híve vagyok. Szeretem a lehetőségekhez képest minél jobban megismerni azt az illetőt, aki a székemben ül, és azt vettem észre, hogy azok, akik engem választanak, értékelik ezt a fajta attitűdöt.

Új és visszajáró vendégek

Vannak olyan vendégek, akik már hosszú évek óta hozzám járnak, és szinte már úgy ismerem őket, mint a tenyeremet. Ők azok az emberek, akiknek elég csupán néhány szót mondaniuk és egyből tudom, hogy milyen frizurára vágynak, még akkor is, ha éppen nem a szokásosat kérik.

Emellett pedig mindig érkeznek új arcok is. Vannak köztük olyanok, akik a már meglevő vendégeim által érkeznek hozzám, de sokszor megesett már az is, hogy valaki csak éppen kiszúrta a szalont az utcáról, besétált és nálam kötött ki.

Az ilyen esetekben mindig próbálok arra törekedni, hogy ha már valaki bizalmat szavazott nekem és rám bízta a haját, akkor mindenképpen olyat alkossak, hogy az illető elégedetten távozzon és akár később vissza is térjen hozzám.

A törzsvendégek is tudnak újat mutatni

Érdekes módon annak ellenére, hogy valaki már szinte ezer éve hozzám jár, még így is van olyan, hogy olyan dolgot tudok meg róluk, amit korábban még nem mondtak, vagy éppen el sem tudtam volna képzelni róluk.

Legutóbb ez történt az egyik vendégemmel, Lacival is, aki már több mint három éve nálam vágatja a haját. Az évek során megtudtam róla, hogy egy multi cégnél dolgozik középvezetőként, tizenkét éve házas és van két kislánya. Amikor vágom a haját, akkor általában a családjáról, vagy éppen a munkájáról beszél, valamiért a hobbikról sosem esett még szó. Egészen múlt hétig.

Amikor Laci belépett a szalonba, a kezében bukósisak volt és egy motoros bőrkabátot viselt. Meglepődtem, mivel sosem gondoltam volna, hogy motorozik! Ha még csak a bőrkabát lett volna rajta, akkor feltételezhettem volna azt, hogy csupán tetszik neki ez a ruha és anélkül is megvette, hogy motorja lenne, de a bukósisak azért elég árulkodó jel volt arra nézve, hogy két keréken érkezett. Több se kellett nekem, egyből erről kezdtem el beszélgetni vele.

Laci motoros szenvedélye

Nem zárkózott el a témától, sőt, szívesen megosztotta velem motoros élményeit. Mondta, hogy azért nem láthattam még sosem ilyen szerelésben, mert általában a munkahelyéről jön hozzám, ahova pedig autóval, vagy éppen tömegközlekedéssel szokott menni. Most viszont szabin van, szóval úgy gondolta, hogy két keréken gurul el hozzám. Megosztotta velem, hogy már elég fiatal kora óta rajong a motorozásért, de viszonylag ritkán használja a motorját, mert csak akkor szeret azzal közlekedni, mikor meleg, száraz idő van.

Lehet, hogy én vagyok túlságosan is a megszokások embere, amiért nem gondoltam volna Laciról, hogy motorozik. Valamiért az én fejemben a motorosokról olyan kép él, hogy vagy huszonéves fiatalok, vagy pedig ötven feletti, hosszú ősz hajú férfiak. Ez az elképzelésem Laci által viszont megdőlt, ráadásul a történeteiből megtudtam, hogy nagyon sok vele egykorú családapa rajong ezért a hobbiért.

Szeretem, hogy a vendégek mindig tudnak nekem meglepetéseket okozni, ráadásul az izgalmas történeteik mindig elszórakoztatnak munka közben.