Csabi és az autógumi

Egy fodrászatban dolgozom. Az egyik kolléganőm, Klári, nagyon nyámnyila. Egyszerűen semmit nem tud egyedül megcsinálni olykor. A fodrászatba is mikor bejött, először olyan elveszett volt, hogy semmit nem talált. Majd pedig összecserélte a festéket a színezővel. Nem egy vendég panaszkodott róla, míg végül belejött. Persze, volt, hogy az ügyfeleit olykor elvesztette, de mindig jött helyettük másik.

  • Aj, képzeld, Rita! Tegnap lerobbant a kocsim, és azt mondta a szerelő, hogy ki kell cserélni az autógumikat! Az egy csomó pénz! Nem telik nekem arra a fizetésemből!
  • Hát akkor most mihez fogsz kezdeni?
  • Veszek fel kölcsönt és inkább veszek egy új kocsit!
  • Ugyan már! Ne butáskodj! Tök jó a kocsid! Ha csak a kerekeket kell kicserélni, akkor nem érdemes az egész kocsit lecserélni!
  • Áh, de a féklámpája is rossz!
  • De úgy szeretted azt a kocsit!
  • Mondjuk, ha eladom, tudok venni belőle egy jófajta… biciklit?

Erre elnevettük magunkat. A nevetésre, Csabi, az egyetlen fiú a fodrászok közül odajött hozzánk:

  • Min nevettek csajok?
  • Klárinak tönkrement a kocsija. Eladja, és vesz belőle egy bringát- mondtam – amin aztán cipelheti a nagy háját!
  • Héj! – szólt Klári, aki amúgy olyan vékony volt, mint egy ropi.
  • Hogy érted azt, hogy tönkrement?- kérdezte Csabi.
  • Hát úgy, hogy tönkrement az autógumi, meg a féklámpa sem működik rendesen.
  • Áh, ugyan. Azt hittem, hogy ütköztél vele, vagy ilyesmi. A féklámpát meg én is meg tudom csinálni! Aztán meg szerzünk egy jó kis autógumit és kész.
  • Az jó lenne! De honnan szerezzünk?
  • Az egyik ismerősöm ajánlott egy autógumikkal kereskedő weboldalt. Ő ajánlotta, hogy ha nagyon kell valamelyik ismerősömnek autógumi, akkor nézzünk be hozzájuk! Mert most le vannak értékelve az autógumik, főleg a téli gumiabroncsok.
  • Jól hangzik. Tehetünk egy próbát. És honnan tudjam, hogy nem fog tönkremenni egy hónap után?
  • Klári… garanciát vállalnak rá.
  • Jól van, na! S biztos van olyan, ami az én kocsimra jó?
  • Hát persze, Klári! Munka után megmutatom az oldalukat.
  • Rendbe, rendbe.téli gumiabroncs

Klári nagyon hálásan nézett Csabira. Kicsit elméláztam rajta, hogy vajon tetszik- e neki a srác, vagy sem. Ki tudja.

Az végtére is igaz, hogy Csabi készségesen segített a lánynak. Még szerencse, különben ez a Klári képes lett volna rá, és tényleg eladja a kocsiját és vesz helyette egy bringát. S amikor tönkre megy a bringa kereke akkor vajon mit csinál? Vesz egy rollert? Vagy inkább gyalog jár?

Pár nap, és Klári vadul bekanyarodott az üzlet elé.

  • Elvigyelek? – kérdezte.
  • Na, hát sikerült megcsinálni?
  • Sikerült, bizony! Ez a Csabi mindenbe segített. Megrendeltük az oldalról az autógumikat, másnap kihozták, és Csabi felszerelte nekem. Nem is volt drága!
  • Szóval maradt még pénzed?
  • Igen, maradt, de arra ne számíts, hogy meghívlak bármire is! Legyen elég annyi, hogy hazaviszlek!
  • Egy fagyira gondoltam, de mindegy.
  • Jól van, egy fagyi belefér.

És elmentünk fagyizni, ahol Klári lelkesen csacsogott a szép új felnijéről, na meg… na meg Csabiról. Meg hogy Csabi milyen ügyesen felszerelte neki. És hogy azóta milyen jól megy az új autógumikkal. És hogy bár reméli, hogy egyszer történik még egy ilyen eset, ahol Csabi segítségét igénybe vehetné, sajnos az új autógumik olyan jól tapadnak, olyan biztonságosak és jó minőségűek, hogy esélytelen a dolog. Hát ez bizony pech! Szegény Klári!

Majd egyszer elmondom neki, hogy Csabi valójában meleg.