Vörös foltok a kezeken hámoznak és megrepedeznek

Az erkélyen s a zenekari üléseken csak néhányan várakoztak, s a félig felgyújtott csillár gyér világánál szinte elvesztek a vörös bársonyszékek közt. Árnyék borította a függönyt, amely olyan volt, mint valami nagy piros folt; a legkisebb zaj sem hallatszott a színpadról, még nem gyúlt ki a rivalda, s a muzsikusok kottatartói összevissza állottak.

Csak fönt zsibongott a lárma, a karzaton, a boltozatos mennyezet alatt, amelyen csupasz nők és gyermekek röpködtek a gáztól zöld égben; kacagás csendült a szüntelen zsivajból, főkötős és sipkás fejek sorakoztak lépcsőzetesen az arannyal keretezett széles, kerek nyílások alatt.

Időnként bejött a szorgos jegyszedőnő, kezében jegyekkel; most éppen egy urat meg egy hölgyet tuszkolt előre, kik letelepedtek. A férfi frakkot viselt, az asszony sovány, görnyedt volt, s tétován tekingetett körül.

Elek a zsibbasztó és tompa délutánon elaludt, ültő helyében. Mire fölébredt, már este volt, — haldokló violafénnyel — senki se ült az elsőosztályú fülkében. A vonat alacsony falak közt rikkantott és ugrált, egy közeledő állomás előtt, annak a városnak az aljában, melynél át kellett szállnia, hogy a legközelebbi gyorssal hazautazzon. Kábultan nyitotta föl szemét, mint az ébredő utasok, kik első pillanatban megriadnak attól a gondolattól, hogy álmaikban más irányban vágtattak és nem támogatták akaratukkal a vonatot, mely azalatt lelkiismeretesen röpítette őket szilárd céljuk felé.

Kél fiatalember jelent meg a zenekari helyen. Állva maradtak, szemlélődtek. Bátran hagyhattad volna, hogy elszívjam a szivaromat. Egy jegyszedőnő ment arra. Elhallgattak egy percre; felnéztek s a páholyok homályát fürkészték. De a zöld kárpit még jobban elhomályosította a páholyokat. Lent, az erkély alatt, a földszinti páholyokra vak sötétség borult. Az erkélypáholyok közül csak egyetlenegyben ült egy kövér nő, nekidűlve a könyöklő bársonyának.

Jobbra-balra, a magas oszlopok között, a hosszú rojtos függönyökkel díszített proszcéniumpáholyok üresen maradtak. A fehér és aranyszínű terem, melynek díszét a belekeveredő élénk zöld szín csak jobban emelte, homályba veszett a nagy kristálycsillár bágyadt világánál, mintha finom por töltötte volna meg. Ó, attól ugyan nem kell félnünk, hogy Lucy nagyon korán talál jönni.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: FÜRDÉS

Könnyű ásítást fojtott el; majd megszólalt némi hallgatás után: - Szerencséd van, hogy éppen most látsz először bemutató előadást A Szőke Venus lesz az esztendő eseménye.

Már fél éve beszélnek róla. Ó, öregem, micsoda zene! Bordenave, aki pedig érti a mesterségét, a kiállításra tartogatta. Hector áhítattal hallgatta.

Aztán megkérdezte: - Ugye ismered Nanát, az új csillagot, aki Venust játssza? Kezdődik már megint! Több mint húsz emberrel találkoztam, s mind Nanáért nyaggatott.

Mit tudom én! Hát ismerem én Párizs valamennyi leányzóját? Nanát Bordenave fedezte fel. Szép kis szerzet lehet! Fauchery lecsendesült.

De a terem üressége, a csillár félhomálya, a suttogó hangoktól, ajtócsapkodástól visszhangzó templomi áhítat kihozta sodrából. Én megyek Lent talán megtaláljuk Bordenave-ot. Tőle majd megtudunk egyet-mást.

BÉLA, A BUTA

Lent, a márványkockákkal kirakott nagy előcsarnokban, hol a jegyeket vizsgálták, már szállingózott a közönség.

A három nyitott rácsos kapun látni lehetett a körutak lüktető életét, melyek csak úgy ragyogtak, hullámzottak a szép áprilisi estén. Robogó kocsik álltak meg hirtelen, ajtók csapódtak hangosan; a színházlátogatók kis csoportokban jöttek, megálltak a jegyvizsgálók előtt, aztán fölhaladtak a hátul nyíló, kettős lépcsőn, hol ringó csípővel el-elmaradoztak a nők.

Bőr: Anyajegy, májfolt, szeplő és melanóma (biologika, ujmedicina)

A gáz vakító fényében, e fakó, csupasz teremben, melyből a fogyatékos empire stílusú díszítés kartonpapíroszlopos templomcsarnokot hamisított, óriási sárga plakátok virítottak, ökölnyi fekete betűkkel; mind a Nana nevét kiabálta. Férfiak olvasták, mintha fennakadtak volna rajta, amint arra haladtak, mások az ajtókban csevegtek, s elállták az utat. A jegypénztár mellett széles, borotvált arcú, vastag férfi felelgetett nyersen a jegyekért tolakodóknak.

De az igazgató már észrevette. Ma reggel megnéztem a Figaró-t. Különben sem ígértem semmit.

Aztán, hogy másra terelje a beszédet, bemutatta unokatestvérét, Hector de la Faloise-t, egy fiatalembert, aki Párizsba jött, hogy befejezze tanulmányait. Az igazgató egyetlen szempillantással felmérte az ifjút.

ÉMILE ZOLA: NANA

De Hector megilletődve figyelte. Ez hát Bordenave, a nőcsiszár, ki úgy bánik a fehérnéppel, mint valami fegyházfelügyelő, s örökké valami újdonságon töri a koponyáját. Ez a kiabáló, köpködő, combjait verdeső cinikus, ez a zsandárlélek! Hector jónak látta, hogy valami kedveset mondjon neki. Bordenave nyugodtan félbeszakította egy vaskos mondással, mint aki kereken meg szokta mondani a magáét: - Mondja: bordélyházam. Fauchery helyeslően kacagott, la Faloise-nak pedig torkán akadt a bók: ugyancsak meghökkenve állt ott, s váltig erőlködött, hogy olyannak lássék, mintha élvezné a megjegyzést.

Az igazgató elrohant, hogy kezet fogjon egy színikritikussal, akinek rovata nagy tekintély volt.

Module:R:ErtSz/data/sandbox

Mire visszajött, la Faloise megemberelte magát. Félt, hogy falusi tuskónak nézik, ha mindenen megütközik. A fiatalember legott hozzátette: - Ó! Igazi fatuskó! Hisz azt se tudja, hova rakja kezét-lábát. La Faloise kissé elpirult. Nem tudta mire vélni a dolgot.

Csak hebegett: - A világért se mulasztottam volna el a mai bemutató előadást. Tudom, hogy az ön színháza Ezalatt Fauchery nyugodtan nézegette a belépő hölgyeket. Midőn látta, hogy unokatestvére elképedve áll ott, s nem tudja, nevessen-e vagy mérgelődjék, segítségére sietett.

Maga meg, öregem, ne alakoskodjék itt. Ha a maga Nanája se énekelni, se játszani nem tud, akkor felsül vele, punktum.

Attól félek, hogy így lesz! Ej, de nagy csacsi vagy, fiacskám! Nanában egyéb van, a teremtésit! Olyasmi, ami mindent pótol. Megszimatoltam én azt, megvan az benne nagyon; vagy ha vörös foltok a kezeken hámoznak és megrepedeznek, hát akkor igazán pocsék orrom van Meglátod, meglátod, elég, ha kijön, s az egész ház oda lesz!

Felemelte vastag kezét, mely remegett a lelkesültségtől; aztán megkönnyebbült, abbahagyta a kiabálást, s csak magában dünnyögött: - Hej, de sokra viszi még, teringettét, de sokra viszi még!

Micsoda bőr, ó, micsoda bőr! S mivel Fauchery vallatóra fogta, engedett s elmondott róla egyet-mást, persze vaskos kifejezésekkel, melyek zavarba hozták Hector tölgyes pikkelysömör kezelése la Faloise-t.

Amikor megismerte Nanát, elhatározta, hogy utat tör neki.

Éppen akkor keresett egy Venust. Maga nem sokat veszkődött egy-egy nővel; jobban szerette mindjárt a közönség nyakába sózni. Csak az volt a baj, hogy ennek a nagy lánynak a hirtelen betoppanása föllázította az egész bódéját.

• Járt nálunk egy amerikai.
• Беккер показал на бутылки, которые смахнул на пол.
• The Project Gutenberg eBook of Béla, a buta by Dezső Kosztolányi

Rose Mignon, a csillaga, elsőrangú színésznő, pompás énekesnő, szörnyen dühös volt, mert megérezte a vetélytársat, s mindennap azzal fenyegetőzött, hogy faképnél hagyja. Aztán, micsoda ribillió a színlap miatt, jóságos Isten! Végre rászánta magát, hogy egyforma betűkkel nyomatja a két színésznő nevét. Vele ugyan nem lehet sokat okoskodni! Ha valamelyik kis nőcske, ahogy nevezni szokta őket, Simonne vagy Clarisse, nem járt a kedvében, egyszerűen jól hátulján rúgta.

Másképp lehetetlen velük boldogulni. Árulta őket, tudta, melyik mit ér, a sok lolyója!

Mindig együtt. Tudja, Steiner már unja Rose-t; de az ura figyeli is ám Steiner minden lépését, mert fél, hogy még kereket old. A színház párkányzatán lobogó gázlámpák sora vakító sugárnyalábot vetett a gyalogjáróra. Két apró fa élesen kivált élénk zöld színével; egy oszlop olyan fényességgel tündökölt, hogy messziről el lehetett rajta olvasni a színlapokat, mintha világos nappal lett volna; azon túl a körút sűrűsödő, lángokkal tűzdelt éjszakája borongott, s szüntelenül le s fel hullámzott a tömeg.

Sok férfi nem ment be azonnal, hanem künn maradtak, hogy végig elszívják a szivarjukat; elcsevegtek a lámpák fényénél, mely fakóvá sápasztotta arcukat, s rövid, sötét árnyukat az aszfaltra vetítette.

Mignon, hatalmas, megtermett fickó, kinek akkora idomtalan feje volt, mint valami vásári Herkulesnek, utat tört a tömegen s magával húzta Steiner bankárt. Az egészen apró emberke volt, már jókora hasat eresztett, s puffadt képét őszülő körszakáll övezte.

Module:R:ErtSz/data/sandbox - Wiktionary

Csakhogy épp akkor távoztam, mikor belépett, s alig láthattam. Mignon lesütött szemmel hallgatott, s idegesen forgatta ujján a vastag gyémántgyűrűt. Mindjárt megértette, hogy Nanáról van szó. Mivel azonban Bordenave úgy ecsetelte süldő színésznőjét, hogy a bankár szemei megcsillantak bele, vörös foltok a kezeken hámoznak és megrepedeznek a beszédet. Holmi utcai lotyó!